Tünemények [antikvár]

Részlet: AZ UTOLSÓ DEÁK-PÁRTI. Épen harmincz esztendeje. A régi Deák-párt bomlásban volt. Vezére, az »öreg ur«, nagybeteg volt már. 1873 november óta nem volt már a képviselőházban s mindenki tudta, hogy többé nem is jön. Azt is tudta mindenki: ha a vezér elesik, szétfut hadserege. A király ment haza Bécsbe Budapestről. Itt töltött egy-két hetet. Szokásban volt, hogy távozásakor közeli hivei, különös tisztelői, a nevesebb képviselők kimennek a vasúti csarnokba s hangos éljennel, meleg istenhozzáddal vesznek tőle bucsut. A király ilyenkor gyakran kegyes és meleg szivü szokott lenni hiveihez. Ekkor is az volt. A búcsúzásnál ott volt gróf Zichy Manó is. Herkulesi termetével, merev nyakával, őszülő bajuszával ott volt az első sorban. A király észrevette s a vasúti kocsi ajtajából magához intette. - Remélem, kedves Zichy, önnel újra találkozunk az országgyűlésen! A gróf akadozva beszélt, de azért csak kimondta a szót...