Tűzben, vérben, nem születnek angyalok! [antikvár]

Részlet:I.Baktatott a váltás, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Elöl a felvezető, mögötte a két őr, lehajtott fejjel, félig alva, már rég elveszítve a lépésütemet. Joci lépteit amúgy sem tudta volna senki lekövetni, mert nélkülözött minden rendszert, és körülbelül annyira volt szabályos, mint mikor az óra másodperc mutatója hol egyet, hol pedig hármat ugrik. De jelen esetben nem volt semmi jelentősége, mert mindanyjukat betakarta az éjszaka sötétje és a tejföl sűrűségű köd fátyla. Semmit sem láttak. A mínusz tizenöt fokhoz ritkán kapcsolódó köd, úgy terült szét a tájon, mint egy szemfedő. Csak a kilométerekre elhallatszó bakancsok kaotikus kopogása és néha a tártáskákhoz csiszolódó géppisztolyok súrlódása tört utat az éjszakai csendben. Meg ők: a három őrkutya! Elöl Joci a felvezető, mögötte a két váltás, a Gróf úr, az egyes toronyhoz és Péntek, a ketteshez.Mindhárman öregharcsák voltak, együtt húztak surranót, így, az, az egy kis csontcsillag, amely Joci vállát díszítette, nem osztott, nem szorzott, semmit. A honvédség íratlan szabálya szerint, az azonos öregség",- ahol nem a születési idő számít, hanem a kor" amely az angyalbőrben eltöltött időt jelzi,- egy szinten tartja a katonákat, a vállrózsák számától függetlenül.Jocinak, ebben a pillanatban ez volt a legnagyobb problémája. Nem értette miért toltak így ki vele, mikor ő alá osztották be ezt a két embert, a vele egyidős katonákat, főleg ezt a kettőt, akiktől egy kicsit még fél is. Nem a fizikai erejüktől, hanem az intellektusuktól, amit még kimondani sem tud hiba nélkül. Mindig kissebsé-gi érzése volt velük szemben. Persze ez nem az ő fölényükből kö-