Tűzközelben [antikvár]

Újratöltötték a borospoharat. Szedtek még egy kevés salátát a tányérjára. Udvariasan körbeugrálták, lesték minden kívánságát, és bocsánatáért esedeztek a házigazda késése miatt. Élvezettel kortyolgatta a kitűnő bort, és jólesően falatozott a zöldségekből. Villájára szurkálta az édesköménnyel ízesített paradicsomszeleteket, erdei gombát, friss salátalevelet, és bólogatva nyugtázta, hogy vendéglátója sürgős teendői miatt sajnos a tervezettnél később csatlakozik hozzájuk. Ösztönös gyanakvását elaltatta a finom étel, a jó bor, és békés mosollyal emelte szájához a villára csavart tésztát. Remekül érezte magát az előkelő mahagónibútorok között. Vastag, kézzel csomózott perzsaszőnyeg takarta a csillogó parkettát, és a nappali falán függő festmények is biztosan egy vagyonba kerültek. Mögötte, az előtér falmélyedésében női akt kőből faragott szobra magasodott, a görög vagy talán római antikvitás gyöngyszeme. Görög vagy római, egykutya, gondolta a Vendég, aki amúgy sem tudta volna megmondani, mi a különbség közöttük. Az már sokkal jobban meglepte, hogy a magas, hiányzó fejű szobor gömbölyded pocakja láttán milyen kellemes bizsergést érez az ágyékában. Befelé jövet megállt előtte egy pillanatra, és azon járt az esze, hogy az egykori művész vajon kacér vagy lesütött szemmel alkotta meg művét.