Tűztánc [antikvár]

Részlet a könyvből: Az út mindenütt oly egyforma, mintha most indultak volna el az etrefai földút torkolat ától. Az ég derül meg borul. Hol olyan fekete, hogy félős, mindjárt leborul a földre, hol meg áttetsző ragyogással kitárul a végtelenségig. Néha sűrű hófergeteget kavar a szél, metsző és hideg, de utána nyomban meleg áramlat olvasztja és gőzöl a fekete föld. Anna-Mária a felhőket nézi. Ha felfelé néz, nem csordul ki a könnye. A szél fujkálja, szárítgatja, majd felröppen a felhőkhöz, űzőbe veszi, megtépdesi, összekúszálja őket és furcsa alakokat formál belőlük. A sár cuppog az ökrök csülke alatt. Kel, hólyagosodik a föld, mint a kenyértészta dagaszt ás közben. A kerekek agyig süllyednek...