Bővebb ismertető
Kiadói borító nélkül. Táblák és a gerinc foltosak.
Részlet: "Ezerkilencszázötvenkilenc augusztus vége. Vasárnapot jelzett a naptár. Felhőtlen, szélcsendes volt az idő, vakítóan kéklett az égbolt. Lenn a völgyben, mint hatalmas testű ezüstkígyó, csillámlott a Garam. Az alig kétszáz házat számláló falu domb tövében húzódik meg. Az alsó faluvég valósággal a domboldalhoz van tapasztva: a fehérre meszelt, piros tetős házikók rendszertelenül pettyezik a lankás oldalt. A távoli szemlélő előtt úgy tűnik fel, mintha egy nagy, tarka tehéncsorda legelészne a zöldellő domboldalon. A felső faluvég a déli fekvésű Aranyhegy lábához simul. Az Aranyhegyet reggeltől estig süti a nap. Régi legenda fűződik hozzá, úgy mesélik az idősebbek, hogy valamikor a régmúlt időben aranyszemeket találtak itt. Most az egész Aranyhegy dús lombú gyümölcsfáktól és szőlőtőkék rengetegétől zöldell. A falu egyetlen hosszú utcáját, s az Alvég zegzugos utcáit is, akácfák díszítik."