Tűzvirágok ideje [antikvár]

Első fejezet ^ - Jó reggelt, tanár úr! Amikor Brakel tanár úr belépett a terembe, harmincöt hat és tizennégy év közötti gyerek áUt fel illedelmesen az egyszerű fapadokból, és kórusban köszöntek. Brakel röviden végigmérte őket. Az utóbbi hetekben szünetelt a tanítás, néhány gyereken mégis fáradtság, szomorúság és kimerültség látszott, nem pedig kipihentség. Nem csoda, hiszen a napszámosok és a parasztok gyerekei a krumpli betakarítása miatti szünidőt a földeken töltötték. Tudta, hogy napkeltétől napnyugtáig térden csúsztak-mász-tak az árkokban, és a krumplit kaparták ki a földből. A házas zsellérek gyerekeinek valamivel jobb sors jutott. A kézműveseknek is volt kmmpliföldjük, de kisebbek, mint a parasztokéi, ezért hamarabb betakarították a termést. -Jó reggelt, gyerekek! — viszonozta a köszönést, és intett a diákoknak, hogy üljenek le. Meglepődött, amikor Kari Jensch, egy magas, de vézna, tizenhárom éves fiú, állva maradt. - Mi az, Kari? - kérdezte szigorúan. - Talán végig akarod áUni a tanítást? A fiú szomorúan megrázta a fejét. - Nem - felelte azután. - Csak azért vagyok itt, hogy elmondjam mától nem jövök többet, tanár úr. Nem megy, mert még sok a munka a földeken és a földesúrnál is. Az apám beteg, kell a pénz. Ezért nem tudok szóval nem tudok iskolába járni Kari hangja elcsuklott. Az apja sokkal nyersebb szavakkal tilthatta meg neki az iskolába járást, a fiúnak nehezére esett az utolsó nap. ^ 11 i