Ugody Lila I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: - Az sem érne semmit!... Könnyü neked, édes Etelkám, tanácsokat osztogatni, de lennél csak az anyja!... Akkor látnád, hogy milyen nehéz dolog egy Ugody-leánynak parancsolni... Nem is szólok én már ezután egy szót sem... Nem bánom, ha minden kérő tótágast áll is, nem én! - De édes, édes jó mamám, miért haragszol reám olyan nagyon? - kérdezte Lila erőltetett nyugalommal és igyekezett fejét olyan mélyen lehajtani, hogy a nénik meg ne lássák könyeit. De Ugody Kristófné feleltre sem méltatta leányát, hanem beérte egy sokat jelentő vállvonogatással. Aztán fölállt s egy óriás papirvágó olló segítségével hozzálátott a körülte röpködő darazsak meggyilkolásához. Csakhamar szörnyü pusztítást vitt véghez közöttük, de azért egygyel sem volt kevesebb a tüllel lekötött, cukros gyümölcsöt szárító sziták peremén. Sőt minél mérgesebben, mentől könyörtelenebbül csattogott az olló, annál több röpködött, sírt, zsongott körülötte. S mintha az egész táj egy óriás, fölzúdult darázsfészekké változott volna, jöttek, szálltak a falánk állatkák mindenfelől. Még a kerten túl zúgó cséplőgépek búgása is úgy hangzott, mintha megannyi új rajt küldenének a haragos úrnő bosszantására.