Új barázdát szánt az eke [antikvár]

Részlet a könyvből: Január végén, amikor a tavas első nedvessége megérinti a meggyeskerteket, finom illat száll a levegőben. Délben, mikor süt a nap, a meggyfakéreg fanyar, alig érezhető szaga összevegyül az olvadó hó színtelen páráival és a földnek a hóból, a hervadt levelekből előtörő hatalmas, ősi lélegzésével. A sokszínű, finom illat hosszan leng a kertek felett, míg aláereszkedik a kék szürkület; míg a fák meztelen ágai között feltűnik a zöldes fénytől körülvett holdsarló; amíg elősettenkednek a kövér nyulak és nyomuk ottmarad a hóban...