Új barázdát szánt az eke [antikvár]

Részlet a könyvből: Jó-szagúak a meggyes kertek január végén, amikor az első enyheség megcsapja őket. Déltájt egy-egy csendes zugban (ha süt a nap) a meggyfa kérgének alig érezhető, bús illata összevegyül az olvadó hó édeskés párájával meg a hó alól, az avar alól előkandikáló föld hatalmas, ősi illatával. A sokárnyalatú, finom szag állhatatosan ott leng a kertek fölött egészen a kék alkonyatig, addig amíg a hold zöldes rozsda borította sarlója elő nem bukkan a csupasz ágak között, amíg a meddő nyulak a hóra nem vetik nyomuknak bolyhos szélű foltjait ; Majd a pusztai dombhát felől dér-ütötte üröm finom illatát hozza a kertbe a szél, elhalnak a nappali szagok és hangok, és a fekete üröm meg a burján közt, a tarlón, a színevesztett kölesszár meg az őszi szántás hullámos hantjai közt, észrevétlenül, mint egy ordas farkas, jön kelet felől az