Új Cézár [antikvár]

Részlet a könyvből: Az Üvegharang Toulon izzott a forróságban. Augusztus elmult, a város tehetetlenül hevert akár valami lezuhant üvegharang, galy se mozdult, ólomsullyal kókadtak a levelek. A házak pislogtak a vad fényözönben, tikkadtan nyúlt el a tér. Keményen rajzolódva az izzófehér párába, vakon lecsukták pilláikat. A tér felnyitotta szemét. A hintók, amik néhány gárdalovas kíséretében jöttek a Porté de Francé felül, megálltak a Place d'Etrues-ön, a szálloda előtt. Néhány bámészkodó leemelte a kalapját, néhányan tapsoltak. Az első poros utazókocsiból fiatal nő lépett ki. A szálloda kapujában álló őrszem... medvebőrös kucsmája alól csorgott az izzadtság... tisztelgett fegyverével. - Hogy az ördög... - morogta az ácsorgók között egy hórihorgas férfi, aki se nem köszönt, se nem tapsolt. - Mi az, mi baj ?... - kérdezte a mellette álló. - Mi baj? Minden! Ez a hőség meg ez a királyné. - Forró királyné. A körülállók nevettek.