Uj élet Floridában [antikvár]

Részlet: A temető fehérre mázolt kerítésének felfutó, vöröses cserjéjéről egy vörösbegy trillázott. Csupán kis darabka föld volt, egy mérföldnyire keletre Purley falutól, egy kis tisztáson, a vadon szívében. Örökzöld tölgyeket és magnoliákat, pálmákat és vad fügefákat vágtak ki és gyökereiket is kiásták, hogy helyet teremtsenek azoknak a férfiaknak és asszonyoknak, akiknek már nincs szükségük az erdőre és általában semmire sem, csupán békére. A társaság Luke Brinley és felesége temetésére gyűlt össze és nehéz léptekkel közeledett az előkészített nyitott kettős sírhoz. A vörösbegy megbillentette farkát és fölröppent egy vad szederfára a temető bejáratánál; és egyenként megvizsgálta az ágakat, reménykedve, hogy valahol egy szem gyümölcsre bukkan. A fiatal fiú, az ifjabb Luke, egy pillanatra felfigyelt az elsuhanó vörösségre, azután tekintetét ismét visszafordította maga elé a földben elvégzésre váró munkára. A vándorprédikátor előreintette őt. Allie Brinley, a kislányka, szorosan kapaszkodott fivére kezébe. A fiú kénytelen volt az ujjait egyenként leválasztani, mintha bambusz indáit fejtené le egy fiatal fáról. Észrevette, hogy a kislány remeg. Odalépett a két nyers fenyőfa koporsó egyikéhez és a lelkész utasítására felemelte egyik sarkát.