Bővebb ismertető
I.
A CSÁSZÁR ORSZÁGÜTJÁN
A tejeskocsi
EZERNYOLCSZÁZNYOLCVANNÉGYET írtak. Esteledett. Az országúton, amely Prágából Dejvicén, Sárkán, Generalkán éfe Horomericén át vezet, szekér döcögött. A két erős, jóltáplált ló, a szekeret fedő szép ponyva és az egész felszerelés elárulta a szekér rendeltetését és tulajdonosát. A császári nagybirtok tejeskocsija volt ez.
Kölesből, Szlatínából, Zvolenevesből, Brodecből és egyébünnen naponta indultak el ezek a faputtonyokkal megrakott szekerek Prága felé. Tejjel látták el a cseh fővárost.
A szekerek már éjféltájban elindultak az uradalomból, hogy reggeli öt órakor Prágában szétosszák szállítmányukat a vevők között. Ezek az akkori prágai tej kimérések voltak, amelyek nagyobbrészt a régi kisoldali* és óvárosi magánházak kapualjaiban helyezkedtek el. Miután a tejet szétosztották, a tejesemberek (ahogyan a falusiak e szekerek kocsisait nevezték), prágai csapszékekben telepedtek le, az óvárosi Stupart-vengéglőben, akísoldali Új-vendéglőben és egyebütt. Abrakot adtak a lovaknak, elintézték az ügyes-bajos dolgaikat, amelyekkel az útjukba eső falvak szatócsai és parasztjai bízták meg őket, összeszedték a tejkimérésekben az ürés puttonyokat és délután elindultak hazafelé. Késő este érkeztek vissza az uradalomba, kicserélték a lovakat, átvették az új szállítmányt, a tejjel telt puttonyokat és éjféltájban ismét elindultak Prága felé. Igy ment ez, vasárnap kivételével, napról-napra.
Szundikáltak a bakon, gyakran bebújtak a kocsi belsejébe, a ponyva alá, ahol a szalmán, a puttonyok között oly jól lehetett aludni. Gépkocsik akkor még nem voltak és a jóindulatú, komoly lovak nemcsak az utat ismerték, hanem az összes megállókat is. Nem
* Kisoldal (Malá strana) Prágának a Moldva-folyó jobbpartján fekvő régi, történelmi nevezetességű városrésze. (A ford.)