Új sugarak I-II. [antikvár]

Részlet az I. kötetből: Montecarlóban, Nizzában eltűnésük előtt még egyszer utoljára olyan eszeveszett tombolás folyt, hogy hírére csak úgy özönlöttek az amerikaiak; el se lehetett volna gondolni, hová fér ennyi nép. A dollár tombolt még egy utolsót a végleg összeomlott Európában, amelynek minden részéből Nizzába, Montecarlóba rebbentek azok, akiknek egyetlen hitük maradt még: a szépségük és egyetlen reménységük, hogy ott amerikait fognak, aki átmenti őket ebből az elveszett világból. Zsibongott, vijjogott a nevető, kacagó élethalálharcuk a dőzsölés és a most már minden fék nélkül való erotika mámorában; a dollárok szinte repültek a levegőben - más pénzt már csak az utca szemétje vitt tova, - a szerelem rettentő piaci zsibvásárjában senki se tudta, a dollár szárnyain átrepül-e még, vagy az utca szemetjébe kerül, amelyet ember tán már el se takarít? Őrjöngő hajsza folyt tulajdonkép csak egyetlen sikerért, egy hajójegyért amerikai hajóra, amelyet csak amerikaiak kaphattak maguk és hozzátartozóik számára. Az utolsó amerikai férfirajok arra a szenzációira csődültek, hogy itt egy minél remekebb könnyű báliköpeny és alatta semmi a divat, s hogy tánc közben a meztelen derekat karolják át a férfiak s a vállról lecsúszott köpeny alól meztelen keblek ragyognak a sóvár szemek elé.