Újabb hallatlan történetek [antikvár]

Védőborító hiányzik, táblák szlei foltosak, maszatosak.
A régi olasz novella jelentése szó szerint hallatlan történet volt. Ma már tudjuk: csak ironikus értelemben vannak még hallatlan történetek; másképpen gondolt, megváltozott jelentésű, az előadás stílusától függően is módosult történetek. Kosztolányi azt írta: minden tárgya egyaránt régi is, új is. Minden az írón múlik. Persze a tárgyválasztása is, melynek során nem érdekli, mennyire új vagy régi, ami foglalkoztatja, hanem az, mennyire van köze hozzá; mert épp annyira az övé. Ami idegen az író tapasztalatától és legszemélyesebb gondolataitól, akkor is unalmassá kopik a tollán, ha érdekes. Ezekben az újabb történeteimben, fájdalom, szó esik az öregedésről, a betegségről meg az elmúlásról is. Amit részben szorongó előrelátás, részben keserves élmény sugall. Ha úgy érezném, mindez csak rám tartozik, mert alapvetően különbözik a mások életétől: hallgattam volna. De rég tudom, hogy ami a dolgok rendje szerint való, ami általános, az elviselhetetlen. Panaszt tenni rá, végezni az élet önkritikáját: az írók mindenkori föladata az enyém is.