Újévi gyilkosságok [antikvár]

Január elseje 1.A holttestet egy magyar vizsla fedezte fel elsőként.A derék négylábú boldogan rohangált a kertben, amíg a birtokhatáron magasodó kerítés túloldalán, egy örökzöld díszcserje tövében heverő sötétlő tömeg magára nem vonta a figyelmét. Az évszázadok alatt kifejlődött vadászösztön azonnal megálljt parancsolt neki, és mozdulatlanná dermedve nézte a lehetséges vadászzsákmányt. Percekig állt moccanatlan, majd miután meggyőződött arról, hogy a kerítés túloldalán lévő valami kísérletet sem tesz a menekülésre, végtelen óvatosan a földre kushadt, és a nyakát előrenyújtva szimatolni kezdett. A fajta jellegéből adódóan a vizsla fő feladata a vadászat során megsebesült, illetve elpusztult állatok felkutatása. A kutya rendkívül kifinomult szaglószervét ebben az esetben is ingerelni kezdte az elmúlás jellegzetes szaga. Mivel különbséget tudott tenni az állati, illetve az emberi szagok között, az orrában húzódó ingervezeték félreérthetetlenül jelezte neki, hogy tőle öt méterre a kerítés túloldalán egy emberi lény holtteste fekszik. És mivel egész eddigi életében az emberi lények szerető gondoskodása vette körül, és ő is nagyon ragaszkodott hozzájuk, az orrát megcsapó halál szaga keserves vonításra késztette. Egyrészt, hogy ezzel is kifejezze hűségét az emberi lények iránt, másrészt, hogy tudósítsa gazdáját a döbbenetes felfedezésről. Később a kerítés tövénél kezdett el eszeveszetten kaparni abban a reményben, hogy kellő mennyiségű föld kibányászása után át tud a kerítés alatt kúszni. A fagyos talaj azonban megakadályozta eme b'sér-letében. Egy darabig sajgó mancsát nyalogatta, majd a ház felé kezdett nyargalni, miközben hangos vakkantásokkal igyekezett gazdáját felébreszteni, aki az óév szilveszteri fáradalmaitól elgyötörve, mély álomba merülve aludt. Tudta, hogy melyik a hálószoba, és az ablak alatt éktelen ugatásba kezdett.