Újságíró-iskola [antikvár]

Első óra,amelyben arról lesz szó, kik vétetnek fel az újságíró-iskolába, s miért alapítódott ez az intézet.Régi hitük az embereknek, hogy az újságírói pálya nem valami intelligens foglalkozás. Már a nagy Bismarck megmondotta, hogy csakis olyanokból lesz újságíró, akik elhibázták életüket. A jelen pohtikai élet kisebb Bismarckjai is ezen a véleményen vannak, s még maga Simkó József is fütyül az egész sajtóra. A politikai beszédeiket a hon atyái ugyan a lapokból ollózzák ki, de azokat az embereket, akiktől ötleteiket elcsenik, a legmélyebb megvetéssel sújtják.De nemcsak a politikai életben találkozik az újságírás teljes lenézéssel, hanem a közélet minden terén. Aminek az igazolására csak két esetet hozunk fel.A minap egyszer, amikor a redakcióba bejövök, az íróasztalom el volt foglalva. Egyik új szerkesztőségi szolga ült ott és szorgalmasan írt.-No, mi lesz, András? Nem eresztene a helyemre?-Mindjárt, tekintetes úr. Egy félóra múlva készen leszek.-Hát mit ír maga, András?-Cikket. Olyan bolondériás mókacikket, mint a tekintetes úr szokott.