Ulrik inas [antikvár]

Részlet a könyvből: "Boszorkányt égettek a város piacán. A feketehajú fiatal nő sikoltozása lassan fuldokló, kínos hörgéssé lett, majd egészen elhalt. Csak a tűz pattogott és sistergett még. Néha szinte az égig felcsapott a láng. Bielik, a hórihorgas hóhérlegény, hosszúnyelű vasvillával igazgatta a máglyát, nehogy túlkorán összedőljön. Köröskörül a hegyek és az erdők hallgatagon nézték és tűrték az ítélet végrehajtását, mint ahogyan hallgatagon nézték és tűrték, ha az útfélen néhány suhanc kővel dobált agyon egy-egy kóbor macskát, vagy kisgyermekek pillangót tapostak a sárba. A városi elöljáróság ott ült a tanácsházból kihozott nagy karosszékeken, középen a bíró, Jeckel auf der Rinn. Mozdulatlan volt, mint holmi szobor. Bronzszínű ökle a szék széles, faragott karján feküdt, nehéz, négyszegletes állát mellén hullámzó szakállába nyomta. Köröskörül ott tolongott a nép, amelyet nehezen szorítottak vissza az alabárdosok, mert régi hiedelem, hogy a boszorkánymáglya füstje észvesztőén széppé teszi a leánygyermeket és aki a még égő máglya parazsából vihet haza egy keveset, azt nem fogja a gonosz lélek, csak meg kell áztatni szentelt víz cseppjével varázslatossá tett tejben."