Ulrike Woytich [antikvár]

Részlet a könyvből: A Ringtheater nagy tűzkatasztrófája 1881 decemberi éjszakáján Bécs nem egy lakosának komor menetekel-t jelentett. Nem volt hiány prófétákban, akik ezt az eseményt sokkal súlyosabb szerencsétlenségek előfutárának tekintették s az egész városban, a lakosság minden rétegében heteken át szomorú, szinte bűntudatos csüggedés uralkodott. Christine Mylius asszonynak csak nehezen sikerült a „Hoffmann meséi"-nek első előadására egy zártszéket kapnia. Minden kérdezősködésére az volt a válasz, hogy olyan heves az érdeklődés, sokszáz jelentkezőt kell elutasítani. Minthogy azonban leánya, Josephe számára meglepetésnek és születésnapi ajándéknak szánta ezt a színházjegyet s a tizenötéves lány első színházlátogatásáról volt szó, az anya nem sajnálta a fáradságot és a pénzt. S csakugyan: a szerencsétlen nap reggelén a megbízott közvetítő elhozta a jegyet. Fontoskodó beszámolóval, bőbeszédű panasszal adta át és a megszerzés nehézségei miatt szemtelenül magas árat kért érte. Christine mindezt titokban és egyedül intézte. Nemcsak Josephe elől kellett titkolnia, minthogy váratlan meglepetést akart; férje, két idősebb lánya és fia sem tudhatott a dologról. Férje az ilyen pazarlást nem nézte jó szemmel. A három gyermek pedig mindig féltékenységet érzett Josephevel szemben, akit anyjuk különösen szeretett. Néma elégedetlenségük könynyen megzavarhatta volna Christinénél az ajándékozás örömét.