Ulti a halállal [antikvár]

A játszma azzal kezdődik, hogy 44 késő őszén egy magyar csapattest két katonája úgy határoz: legfőbb ideje lelépni a hadak egyre nyugatabbra kanyarodó, egyre sárosabb-mocskosabb, útjáról. Egyikük - a rajparancsnok - a hadbíróság, s a biztos halál elől menekül, a többiek "csak" a valószerű, értelmetlen halál elől, de abban a pillanatban, ahogy a döntő lépésre elszánták magukat, ahogy meglógnak az indulófélben levő vonatról, egyforma eséllyel és kockázattal vágnak mind neki a nagy kalandnak. És együtt. Az első lépés sikerül. A következő is. De nem egy fordulója van a játszmának, hanem sok: olykor a ravaszság az adu, olykor a bátorság vagy a szerencse - hiába, a halál félelmetes ellenfél. E sok forduló egyike szolgáltatta a regény címét, mert az a bizonyos ulti-parti nemcsak szimbolikusan értendő, van valóban egy pillanat, amikor a menekvés útja ez: ulti - ha nem is magával a halállal, de annak egyik földi helytartójával. Mondani is felesleges, hogy a regény izgalmas, egyik feszült helyzet a másikat éri benne. A lehető legváltozatosabb helyzetek, ezért nem fenyeget soha az ismétlés, monotónia veszélye.