Ultima Canzone [antikvár]

Pekár Gyula igen bonyolult feladatot ad arcképfestőjének, mert teste-lelke száz szálból szőtt szőttes, mert távoli idegen tájak és azok embereinek sorsa alakították képzeletét és ha történeteit akár a mindennap, akár a messzi mult világából vette, képzeletét mindig titokzatos esetek, krónikások csodás legendái, föld alatti és föld feletti rejtelmek gyujtották fel. Pekár Gyula apai és anyai ágon is Pekár, s mindkét ágtól művészi ösztönöket örökölt. Az egyik ágról Ujházy-vér került beléje, a másikról a titokzatos lelkész-Faust, Pekár Lajos csodakereső lelke. Furcsa lelkész-lak volt ez a nógrádtamási evangélikus papi otthon, melynek dolgozószobájában villanygépet, lombikokat, mikroszkopokat, távcsöveket és ördöngős füstű kemencéket látott a gyerek Pekár Gyula, ha a nagypapa magához engedte. A falak mellett könyvszekrények húzódtak el, azokban idegen nyelven írt foliánsok. Ott ülhetett ilyenkor a szoba egyik sarkában, de némán, hallgatagon, csak nézhette, mint tesz-vesz a "parancsolóan hatalmas alakú" nagyapa műszerei csodás birodalmában. A nagyapa többek között hasonszervi doktor is volt, aki a környék parasztjait füvekből kotyvasztott szerekkel - igen hatásosan! - kezelte. A tudós doktorok kuruzslásért fel is adták a megyénél, de ő Galenus és Hippokrates görög orvosokra hivatkozott, kik hasonlókép diploma nélkül gyógykezelték betegeiket, olyan sikeresen, hogy a mai doktusok is megirígyelhetnék őket. Hatott is a két görög tanu tekintélye és - mivel a nagytiszteletű evangélikus esperes úr bebizonyítottan oly betegeket is megmentett, - így szól a megye határozata, - akiket a tekintetes megyei fizikus urak feladtak, - az esperest felmentették.