Urak és szolgák/Kakuk Marci szerencséje [antikvár]

Részlet: A férfi fejére tette kemény kalapját, de mikor megállt az asszony előtt, ismét a kezébe vette. - Most egyenesen hazamegy? Az alkonyodó kis szoba egyik szögletében ült az asszony és cigarettázott. - Haza - mondta tárgyilagosan. - Telefonálni fogok! - fenyegetőzött a szokásos ellenőrzéssel a férfi s lehajolt az asszonyhoz. - Isten vele, gyönyörűm, köszönök szépen mindent és a viszontlátásra. - A viszontlátásra - felelte csöndesen, egyszerűen, azon a hideg hangján, amely mindig elgondolkoztatta a férfit. Most is megállt egy pillanatra, miután gyorsan megcsókolta, de ma sem jutott eszébe semmi, pedig már hónapok óta akart válaszolni erre az udvarias és feltűnően hideg búcsúszóra. Elhúzta a reteszt, halkan betette az ajtót, áthaladt egy sötétedő szobán, kilépett az előszobába, majd a lépcsőházba s lefelé indult. A fölszinten habozott egy pillanatig, merre menjen, az átjáróház melyik kapuján távozzék el; jobbra fordult, majd megint megállt s szivarra gyujtott. Így lépett ki az uccára.