Urak és szolgák/Ördögök, tündérek [antikvár]

URAK ÉS SZOLGÁK A férfi fejére tette kemény kalapját, de mikor megállt az asszony előtt, ismét a kezébe vette. — Most egyenesen hazamegy? Az alkonyodó kis szoba egyik szögletében ült az asz-szony és cigarettázott. — Haza — mondta tárgyilagosan. — Telefonálni fogok ! — fenyegetőzött a szokásos ellenőrzéssel a férfi s lehajolt az asszonyhoz. — Isten vele, gyönyörűm, köszönök szépen mindent és a viszontlátásra. — A viszontlátásra — felelte csöndesen, egyszerűen, azon a hideg hangján, amely mindig elgondolkoztatta a férfit. Most is megállt egy pillanatra, miután gyorsan megcsókolta, de ma sem jutott eszébe semmi, pedig már hónapok óta akart válaszolni erre az udvarias és feltűnően hideg búcsúszóra. Elhúzta a reteszt, halkan betette az ajtót, áthaladt egy sötétedő szobán, kilépett az előszobába, majd a lépcsőházba s lefelé indult. A földszinten habozott egy pillanatig, merre menjen, az átjáróház melyik kapuján távozzék el ; jobbra fordult, majd megint megállt s szivarra gyújtott. így lépett ki az uccára. Elégedetten állapította meg, hogy határozottan jól érzi magát: szép és kellemes az élet s feltétlenül uralkodik