Urak, szolgák, asszonyok [antikvár]

A mai Hollandia - vagy helyesebben mondva a Németalföldi Királyság - arisztokratikus köztársaság volt a tizenhetedik és tizennyolcadik században. Hét tartományból állott (Holland, Utrecht, Seeland, Geldern, Overyssel, Friesland és Groningen). Európa leghatalmasabb államai közé tartozott, élén az Orániai herceg állott, akit a köztársaság helytartó címmel ruházott fel. Az Orániai herceg egyszersmind a hadsereg tábornagya és a flotta admirálisa volt. Ezek a méltóságok öröklődtek az Orániai-házban. De a helytartó hatalmánál sokkal nagyobb volt az arisztokrata "régensek" hatalma. Ezek a patricius kereskedők önkényuralmú oligarchiát képeztek. Már számos generáció óta felosztották egymás között a város- és országkormányzás minden hivatalát. Az amszterdami régensek olyan hatalomra tettek szert, amely a velencei dózsék hatalmához és rangjához hasonlított. A tizenhetedik században és a tizennyolcadik század első felében a büszke és mesésen gazdag Amszterdam négy polgármestere egyenrangúnak érezte magát a császárokkal és királyokkal.A tizennyolcadik század végén, amikor ez a regény lejátszódik, a régensek hatalma és tekintélye rohamosan hanyatlott le. Anglia már magához ragadta a a tengeri vezetést. Az uralkodó osztályok még mindig hihetetlenül gazdagok voltak, de a nép már nyomorgott. A hajdani erőteljes merészség és messzi előrelátó okosság helyett, most már pénzsóvár önzés és fényűzésvágy uralkodott a régensek között. Ebben az időben indult meg "a hazafiak" különös mozgalma. Annyiból különös, mert ez a mozgalom Európában a nagy francia forradalom első előfutára. A francia forradalom azután tíz évvel később alappilléreiben megremegtette a régi világot. A hazafiakat az ellenpárt megvetően "keesek"-nek nevezte. A keesek Rousseau, Voltaire és Montesquieu eszméinek hatása alatt állottak, az amerikai szabadságharcot tekintették példaképüknek és a herceg zsarnoksága, valamennyi a régensek önkényuralma ellen szövetkeztek. Egy ilyen régenscsalád fölemelkedését és bukását rajzolja ez a könyv.