Uriel [antikvár]

Uriel de Costa történetének alig van feldolgozása a világirodalomban, sorsát, tragédiáját nálunk nem ismerik. Pedig élete minden írói fantáziát megszégyenítően gazdag izgalmas és tragikus fordulatokban. A Spanyolországból kiűzött, Oportóban letelepedett maranosz család - származását titkolva - hivő keresztényként, jezsuita főiskolán nevelteti legtehetségesebb fiát, Gábrielt. A tomboló inkvizíció eléri Portugáliát is, és Gábriel az erőszak és a gyűlölet gyilkos szorítását látva, az üldözöttek pártjára áll, még mielőtt származása titkára rádöbbenne. A család hamarosan Hollandiába menekül, s kezdetét veszi a közben ősei hitére visszatérő, zsidó hitében az Uriel nevet fölvevő főhős küzdelmeinek, megaláztatásainak sorozata. Uriel számára a választott vallás sem biztosítja az értelmes harmóniát. Rá kell eszmélnie, hogy a farizeusok, a szövegmagyarázók dogmákká merevítik a mózesi tanítás erkölcsi elveit, s makacs és értelmetlen hagyományőrzéssel nehezítik meg vagy teszik lehetetlenné a vallás humanizálódását. De Uriel nemcsak az írásmagyarázókkal kerül ellentébe, hanem családja tagjaival is, akik anyagi biztonságukat és lelki kényelmüket féltve, egyre jobban eltávolodnak tőle, feljelentik és megtagadják, s maguk is szorgalmazói lesznek megaláztatásainak. A megtört, börtönviselt, az egyházból kiátkozott, majd vezeklésre és írásai visszavonására kényszerített Urielre unokaöccse lő rá a templom kapujában. A kívül-belül megsebzett ember ezután megírja végrendeletét-vádiratát, és öngyilkos lesz. Barabás Tibor kitűnő regénye hitelesen idézi fel Uriel da Costa sorsát: a lelkiismeret parancsára hallgató, az életöröm helyett a tragikus küldetést választó ember megrendítő drámáját.