Út a kanyar után [antikvár]

Részlet a műből: "Egyszer megkérdezted, szerencsésnek tartom-e magam. Gondolkodás nélkül vágtam rá, hogy igen, kétségtelenül. Színes az életem, gyakran kalandos, és rendre szerencsésen megúsztam a rázós helyzeteket, most épp teljesült a vágyam is, hogy Dalmáciában élhetek Mindig is úgy éreztem, valaki vigyáz rám, bár sosem kaptam semmit könnyen az életben. Mindig dolgoznom kellett mindenért, lelkileg és fizikailag - és fizetnem - érzelmileg és anyagilag. Most is azt gondolom, óriási szerencse, hogy megismertelek. És boldog is vagyok, mert találkoztam veled. Bár épp szerencsétlenül érzem magam, mert nem vagy a közelemben. Mégis velem vagy minden percben, amint azon igyekszem, hogy erős legyek és merjek olyan lenni, amilyennek Téged megismertelek: ösztönös, szabad, egészséges, őszinte amint újraépítem az életem nélküled A szerbek ugyanazt a szót használják a boldogságra és a szerencsére. Lehet, hogy azt kérdezted, boldog vagyok-e? Akkor egyértelműen az voltam, ott veled a sziklákon kucorogva a tenger felett."