Út a szerelemhez I-III./Jazon [antikvár]

Részlet a könyvből: "A szerződés alá volt írva. Nélaurier magához kérette Vernaut, régi jóbarátját és üzleti megbizottját s míg ez előkerült, ő a kandalló mellett ülve szivarozgatott dolgozószobájában, melynek ablakai a La Fayette-utczára nyíltak. A bankár nagyon meg volt elégedve a nap eredményével. Egy igen kényes pénzügyi művelet, az örmény kötvények konverziója a török kormány számlájára fényesen sikerült neki s ujabb dicsőséget szerzett a Nélaurier-háznak. A párisi, londoni és berlini tőzsdék kedvező emelkedéssel favorizálták a vállalat sikerét; vidékről halomszámra érkeztek a megbízások, a sürgönyök egymást érték és a telefon reggel óta szakadatlanul működött. Nélaurier elégedetten dőlt hátra a karosszékben s mialatt a szivarfüst kékes karikákban szállt a menyezet felé, azon gondolkodott, hogy ő csakugyan szerencsés ember. Bármihez fogott eddig, minden sikerült neki. Apja jómódu bankár volt s szép vagyont hagyott reája. A fiatal Nélaurier, Vassard és naingnet genfi bankárokkal szövetkezve rövid idő alatt megtizszerezte vagyonát s végre egyedül maradt a jóhirű és előkelő bankház élén. Negyven éves korában, mikor már ősz szálak vegyültek hajába, megösmerkedett a bájos Annienenal, egy nyugalomba vonult jómódu kereskedőnek lányával és feleségül vette."