Utadra terítettem szerelmes szívemet I. [antikvár]

Tizenkét évesen olyan világot fedezett fel, ami meghatározta egész életét. A ráerőszakolt középiskolában hatalmas szellemi harc bontakozott ki a tanárával. Amikor Magyarország agóniáját vívta 1919-ben, hasonló küzdelmet, lelki vergődést élt át. A bontakozó hivatás miatt, ellene fordult a szülői ház, az elöljárók. Türelmesen kiállt minden próbát. Olyan volt, mint a földhöz vágott labda, ami rugalmasan fölpattan és soha nem pukkan ki. Alig ismertünk nála boldogabb, kiegyensúlyozottabb embert. Minden küzdelmében boldoggá tette, hogy valóban találkozott az Istennel és az istenélmény sugárzott belőle páratlan hatással. Ennek köszönhetően, egyedülálló eredményeket ért el ebben a században az ifjúság és a felnőttek lelki egyensúlya érdekében. "Csodák" is történtek körülötte. Élettörténetében találhatunk rendkívül izgalmas, érdekfeszítő részeket és egy boldog ember belső, mély békéjét, "hétköznapi" életét. A főhős életét, századunk eseményei, eszmei harcai veszik körül és ezáltal, kitűnő történelmi áttekintést kapunk korunkról.