Utak és sorsok [antikvár]

Részlet a könyvből: Az Isten a mi erős várunk! Az 1860-as évek elején a tőketerebesi kúriáról kiforduló kocsiban ülő fiatal pár után a felkelő nap sugarán s a hajnali szélben lehulló tölgyfaleveleken kívül nem volt más, aki integessen. A késmárki hegyek alól a családi vihar Karcagig sodorta őket. Örök nyugalomra a karcagtelki temetőben leltek. De addig nagyon sok mindent kellett, hogy megérjenek. A fiatalember, Széli János, és ifjú hitvese, Kaphusi Mária, elindultak tehát új otthont keresni az ősi kúriából. Az ifjú férj nem vihette kúriabeli otthonába feleségét, mert az szobalány volt, ám ő annyira szerette, hogy inkább őt választotta, mint a birtokot. A fiatalasszony árva volt, ha volt is valami vagyonuk, már régen elúszott. A birtok ura egyébként is az idősebb fiú volt. A nemesi iratok a kutyabőrrel együtt őt illették meg. A Karcagra kerülő fiatalemberé csak akkor lett volna, ha a bátyja fiú örökös nélkül halna meg. Nem lehetett könnyű otthagyni a helyet, ahol felnőtt, ahol valamikor az édesanyja ölelte magához, ahol minden bokrot, minden fát ismert. De nem volt más út. Fiatalok voltak és boldogok. Az anyai örökség, amit kapott, a szíve fölött, a lajbizsebben lapult. A nap egyre fényesebben sütött rájuk. Együtt lehettek, más nem számított. Csak az Isten maradjon velük! A dédanyám hozománya igen szerény lehetett, belefért egy tulipános ládába, amit még én is láttam. Dédapám elhozta még Rákóczi fejedelem képét is. Nem tudom, próbálkoztak-e máshol, végül azonban itt telepedtek le Karcagon. Hogy dokumentumok nélkül írom meg a történteket, csupán édesanyám és nagyanyám elbeszéléseire hagyatkozva, nem az én hibám. írtam Szlovákiába a tőketerebesi levéltárnak és a református egyházi hivatalnak, hogy szíveskedjenek a segítségemre lenni, mikor születtek az őseim, mikor jöttek el onnan? Még a karcagi városházán is érdeklődtem, ahol azt a választ kaptam, hogy 1980-ban az ilyen iratokat elégették. Megnehezítette az iratok beszerzését az is, hog y dédapám megígértette a családjával, soha nem akarják visszakövetelni azt a vagyont, ami az övé lett volna.