Utazás a szerelem körül [antikvár]

Ötvenesztendős vagyok. Báró Andersen Pálnak hívnak. Most Budapesten lakom. Hatodik kerület, Andrássy-út 299. szám. Foglalkozásom nincs, vallásomat rég elfelejtettem. Utána kellene nézni valamelyik fiókban. Talán ott, a többi csodálatos lom mellett rábukkannék régholt anyám okmányaira is, amiből egyet és mást megtudhatnék. De semmire sem vagyok kíváncsi. Lusta vagyok. Harmincesztendős koromig voltak még eszményeim, hittem az ember magasabbrendűségében. Tévedtem. Húszesztendős koromig vallottam Istent, kerestem Istent, aztán rájöttem, hogy Isten bennünk lakik, mint saját lelkiismeretünk. Az éjszaka pár másodpercre megállt a szívem. Riadtan kapaszkodtam a fekvőhely sarkába. Ujjaim, görbe erőszakkal nyakam ütőerét markolászták. Fekete csillagok hulltak alá, lila karikák táncoltak orrom előtt. És bensőmben rángatni kezdtek az izmok, inak és vérvezető csatornák.