Utazás a szeretőm körül [antikvár]

Részlet: "A szeretőmnek szép férfikeze van; magas, karcsu, az arca beretvált, kifejezése alig változik. Fegyelem dolga. Az ember nem veszi észre a szemét, de a tekintete megkap: éles, mint egy indiszkrét kérdés. Meglehetősen egyszerüen öltözködik, nem elegáns. Ruháinak árnyalata vagy szabása nem tünik fel, soha senki sem emlékszik nyakkendőinek szinére: ez bizonyára azért van, mert a nők egyetlen szempillantásukkal levetkőztetik. S ő ezt visszafizeti nekik. A kora? Nem fontos. Időnként harmincötévesnek látszik, máskor negyvennek. Fiatalabb, mint amennyinek hiszi magát, s ez már maga bizonyitéka a fiatalságának. Szereti a kényelmet, lusta utasok módjára szeret jól elhelyezkedni, szereti lehunyni a szemét. Otthonában puha a diván, butorzatában nincs izlés. Amit ő maga nem vehet észre, mert még soha nem nézte meg a butorait. Szemei nem ismerik a finom árnyalatok simogató gyöngédségét, vagy a vonalak harmóniáját. Amint egyedül marad, elfoglaltság nélkül, lehunyja őket. Álmodik? Nem! Kipiheni magát. Mitől? Mindentől: attól, hogy született, hogy dolgozott, hogy megerőltető karrierhez fogott, hogy az sikerült neki."