Bővebb ismertető
Részlet:
A teremben aludtak már a betegek, csak Sebestyén gyógyszerész figyelte még nyitott szemmel a kívülről beszűrődő tompa hangokat. A kongó folyosó alaktalan morajából két furcsa szó ütötte meg a fülét; mintha valaki azt mondta volna: "telzü odaik". Várt még egy darabig, fülelt, aztán szabadon mozgó jobbkezével lenyomta füle mellett a párnát és oldalra fordította a fejét, mert többízben volt már az az érzése, hogy jobb fülével jobban hall. Hallgatózott.
A folyosóról most az ápolónő nemezpapucsának puha csosszanását hallotta. Az egyik beteg morgott álmában, egy másik keservesen vinnyogott, mint egy macska, amely lelépett farkát fájlalja. Az utca felől gépkocsik kurta tülkölése hallatszott. A nyitott felsőablakon Párizs rügyező fáinak zöld és halk szaga lopózott be a terembe.