Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
A teremben aludtak már a betegek, csak Sebestyén gyógyszerész figyelte még nyitott szemmel a kivülről beszűrödő tompa hangokat. A kongó folyosó alaktalan morajából két furcsa szó ütötte meg a fülét; mintha valaki azt mondta volna: »telzü odaik«. Várt még egy darabig, fülelt, aztán szabadon mozgó jobbkezével lenyomta füle mellett a párnát és oldalra fordította a fejét, mert többizben volt már az az érzése, hogy jobb fülével jobban hall. Hallgatózott.