Utazás enmagam körül/Tóparti muzsika [antikvár]

Részlet a kötetből: PAPIROS Gyerekkorom óta rajongok a tiszta papirosért, az új tollért, az ép ceruzáért, a szeplőtlen tollszárért, az írás szerszámaiért. Szenvedélyesen gyűjtöm ötven év óta. Meg sem merem számlálni, hány tucat érintetlen ceruzát, hány szűz irkát, füzetet, noteszt és blokkot halmoztam garmadába íróasztalom és szekrényeim sötét fiókjaiban. A papirosról nem is szólok. Titkos raktáraimban száz meg száz mindenféle eredetű, nagyságú, minőségű és színű ív simul egymásra szent érintetlenségben. Van közöttük francia, van német, spanyol és hollandi. Vettem papirost Londonban és Zürichben, Konstantinápolyban, Szófiában, Milánóban és Bécsben. Fehéret, sárgát, halványzöldet, finomat, durvát, nagy papírkereskedések csillogó kirakatából válogattam, az uccán csaptam le rá vagy homályos kis boltok sötét fiókjaiból ráncigáltam elő. Ezt a sok papirost úgy cipeltem haza a világ minden részéből, mint oroszlánvadász az exotikus zsákmányt, tudós kutató a vad törzsek mérgezett nyilait és fej díszeit. Ezt a rengeteg papirost azért vásároltam, hogy teleírjam. Elképzeltem, hogy előveszem a vadonatúj tollszárat, beleillesztem az új tollat, belemártom a kék tintába és a makulátlan papirosra verset írok. Regényt, Színdarabot. Megírom összes műveimet. Reggeltől estig írok, éjféltől hajnalig, januártól decemberig, kora ifjúságomtól mai vénségemig, fáradhatatlanul. Ami eszembe jut.