Bővebb ismertető
A román impérium alatt álló Nagyvárad és Kolozsvár utolsó esztendejében, egy hűvös őszi nap reggelén, egy szegedi jelzésű öreg Steyr kocsi ment át Kötegyánnál az akkori magyar-román határon. Két elfoglalt ember, akinek máskülönben nem volt sok szabad ideje, úgy határozott, hogy kikapcsolódik az itthoni dolgokból és Erdélyben tölti későre kitolódott néhány hetes nyári szabadságát, programm nélkül bekóborolja a román uralom alatt álló kis országot, itt-ott felkeresi a régi ismerősöket, akiket elszakított az itthonvalóktól az idő és távolság, de még inkább az idegen uralom, amely ránehezedett a magyar Erdély egész életére. A két elfoglalt ember egyike én voltam, aki most ezeket a sorokat írom.
Azt kérdezhetné valaki, hogy három esztendő multával mi szükség lehet e sorok megírására? Ugyan ki lehet kíváncsi arra, amit egy olyan ember látott meg, aki csupán rövid néhány hétre tekintett be Erdélybe? Hiszen ami azóta történt, arra csakugyan el lehet mondani, hogy »csillag esik, föld reng, jött éve csodáknak«. Hol vagyunk már attól, ami három esztendeje talán még érdekelhette az embereket?