Bővebb ismertető
SZIGETHY GÁBORUtazás térben, időben, képzeletbenAki térben utazik, határokba botlik. A nyelvi határ áttetsző, olykor láthatatlan, alig-alig érzékelhető: lassan haladva hegyen-völgyön át, idő múltán vesszük csak észre, hogy többen körülöttünk már nem a mi nyelvünkön beszélnek.Az életformahatár gyakran jól látható, mindig átélhető: a folyó egyik partján síkság, ott gabonát, kukoricát vetnek a parasztok, a csikósok ménest legeltetnek; a túlparton hegyek magasodnak, ott bányászok, favágók élnek.A politikai határ - gyakran csak sorompó, néha szögesdrót, vasfüggöny, aknazár - mindenkit megállásra kényszerít: engedéllyel, útlevéllel, vízummal járható át, s olykor az engedély is csupán a kiváltságos kevesek joga, lehetősége.Van úgy, hogy még érvényes útlevéllel a zsebünkben sem könnyű átlépni a sorompóval lezárt határt. Karinthy Frigyes 1929 tavaszán útnak indult, s a Pesti Naplóban április 28-án megjelent írásában - Kassa, Eperjes, útinapló - így jajdult: S már a határnál vagyok s mintha eleven, még vérző seben gázolna keresztül a vonat, ahogy megpillantom az első idegen feliratokat ott, ahol nemrég a testem és vérem nyelvén szóltak hozzám. Begyógyulhat valaha ez a seb, vagy fel kell vágni, újra bevarrni, vagy újat vágni valahol másutt - a baj megvan, nem lehet letagadni, az a kérdés csak, lehetne kezelni belülről, vagy csak a kés segít? Istenem. Fáj."Hová utazzon a magyar író, ha az összezsugorított hazában utazni fáj?Utazhat az időben.Jókai Mór a kiegyezés korának fojtó szorításából akarván menekülni, 1872-ben megírta A jövő század regényét; az amerikai állampolgár Má-rai Sándor hontalan magyarként 1971-ben Magyarországról álmodva arról mesélt: Rómában történt valami - az ókorban.