Utazásaim leírása [antikvár]

EGY ROMÁN NAGYBOJÁR FELFEDEZI A XIX. SZAZÁDOT , „Bele van plántálva az emberi természetbe a vágy, hogy ha másnál valami jót meglát, azt magának is megszerezze, nem rablás árán, hanem önnön lényét kényszerítve arra, hogy elnyerje azt, s ami a maga portáján rossz, azt jóra fordítsa; senki nem illethet hát engem szemrehányással azért, hogy minden megtett lépésemben, hazámra gondolva, értelmemmel is mérlegeltem mindazt, amit láttam." Dinicu Golescu sommázza így útinaplójának lényegét. Mennyire ismerős számunkra is, jó másfél századév múltán, ez a lelki igény: utazni, járni, felfedezni égtájakat, embereket, társadalmi és művelődési példákat, s minden jó tapasztalatot hazahozni könyvekben, élőszóval, agysejtekben, a szülőföld, Golescu kedvelt szavával, a közboldogság építésére. „Gyermekségemtől fogván kiváltképpen való in-dulatimtól hajlottam én az idegen helyeknek látására" — indokolja vándorlását Szepsi Csombor Márton, aki ,,egy inggel és egy imádságoskönyvvel" járta végig a változatos Európát, látni, hallani, tanulni, példát keresni, „hadak és világnézeti harcok között, mindig lelkesen, mindig kíváncsian, egyre újabb és újabb élményt, megfigyelést jegyezve be útikönyvébe". (Gaál Gábor jellemezte ilyképpen Csombor Márton utazását, az újra közkinccsé tett, felfedezett felfedező könyv, az Euro-