Utazás Hellaszba [antikvár]

Részlet a könyvből: Hellasz: legjobb, ha a mesék országának hívom. Csoda, ha réges-régóta vágytam Görögországba? Jóideje készülődtem az útra is - de folyton csak készülődtem rá. Tudtam, el kell mennem oda, és mégsem tudtam rászánni magam arra, hogy meg is tegyem. Talán még fel is lélegzettem minden évben, amikor az indulások ideje elmúlt. Nem azért, mert féltettem az álmokat, az ábrándozásokat, vagy bármi hasonlót: ezek szívósak, nem kell félteni őket. Hanem valamilyen sosevolt múlttól mégis ódzkodtam, múlttól, amelynek előbb-utóbb csak meg kellett születnie. Hogy az ábrándok és az álmok valósággá válhassanak. Mert ilyenek éltek bennem, és mégsem tudtak formát teremteni maguknak, nem tudtak az árnyékok hádészi világából lélekformáló életre kelni. Árnyak kerestek anyagot, amely életre tudná kelteni őket.