Útinapló/A Volga Nyugaton [antikvár]

BEVEZETŐ Az 1960-as évek vége, a hetvenesek eleje az az időszak a romániai diktatúrában, amikor valamilyen európainak mondott szellemi fuvallat (világpolitikai mismásolások?) eredményeképpen sikerült néhány értelmiséginek, írónak Nyugatra látogatnia. Szilágyi Domokos 1972 őszén a norvég PEN meghívására nyugat-európai utazásra indult Majtényi Erik és Majtényi Ágnes társaságában a Majté-nyi autójával, a Volgával. Nem volt ez könnyű vállalkozás, nemcsak amiatt, hogy az öregecske Volgával vágtak neki a nagyvilágnak, de „életre szóló kalandnak", bonyodalmas dolognak számított a vasfüggönyön túlra kirándulni akkoriban. Az útijegyzeteket 1972. szeptember 7-én kezdte írni 19x12 cm-es noteszbe, könnyen elfér akár zsebben is, függőlegesen hátrahajtha-tók a lapok, minden helyzetben, akár „köröm között" is lehet írni. Két notesz telt meg a jegyzetekkel. Az íráskép változó, attól függően, hol ír, milyen a hangulata. Ahhoz képest, hogy mennyit szidja a Volgát, azért is, hogy nagyon ráz, egészen jól olvashatók a menet közben írottak. És általában - tiszta a szöveg, a helyesírás szigorúan tiszteletben tartatik. A rövidítések nem zavarják a szöveg megértését, helyenként, ahol úgy éreztem, nem érthetólc azonnal, feloldottam néhány rövidítést a jegyzetekben. 1977 decembere és 1978 februárja között a bukaresti magyar nyelvű hetilapban, A Hétben megjelent a spontán feljegyzések alapján megírt A Volga Nyugaton című - sajnos befejezetlenül maradt -útinapló. Majtényi Erik, ebben a kérdésben legilletékesebb, írt hozzá bevezetőt: „Két darab 2,05 lejes HP-jegyzetfüzettel vágott neki Szilágyi Domokos Skandináviának. Teleírt az egyikben csaknem negyven lapot (nyolcvan oldalt), a másikban ennek mintegy a felét. Itt-ott tömörítések, valamilyen eseményre, képre, személyre, benyomásra emlékeztető szavak, néhol rövidítések is, de azért többnyire folya-