Útjelzők unokáinknak [antikvár]

ELŐSZÓ Az emberiséggel egyidős az a vágy, az az akarat, hogy tudását, élettapasztalatát a következő nemzedékekre hagyja. Útjelzőket állítson, mértéket adjon, és mutasson maradékainak óvva, védve őket az élet nehézségeitől. Komolyan gondolja, hogy téglát téglára téve így épül társadalmunk, válik egyre erősebbé az emberi közösség, és lesz minden ember számára élhetőbb a világ. Ibrányban az 1960-as évekre felnőtt egy generáció, amelyik a Kádár-rendszerben szocializálódott. Ekkor volt ifjú, tízen-huszonéves, ekkor lett szerelmes, alapított családot, és élte az iíjúkor gyönyörűséges és megismételhetetlen éveit. Fel akarta forgatni a világot, alkotni és teremteni szeretett volna. Álmodott jól fizető munkáról, szép családról, komfortos településről, amelyikben városi szintű szolgáltatások vannak. Akkor még nem is sejtette, hogy az álomból egyszer valóság is lehet. A Tisztelt Olvasó rendhagyó kötetet tart a kezében. Rendhagyó, mert a kötet szerzői arról vallanak, hogy milyen értékek mentén élték életüket, végezték teremtő munkájukat. Mit gondoltak az őket körülvevő világról, annak gondjairól, bajairól? Milyen érzés magyarnak lenni, és ki az igaz hazafi? Hogyan torzíthatja el a hazaszeretet nemes érzését a politika, és mostohatestvére, a demagógia? Beférkőzhet-e a lelkünkbe a krisztusi könyörületesség, a szegények iránti alázat? Mit gondolnak a háborúkról, az áldozatokról és a gyűlölködésről? Mi a véleményük az igaz hit és a szeretet erejéről? Mit jelent demokratának lenni, és vannak-e a szabadságnak határai és korlátai? A kötetben szereplő írások egyfajta emberi mértéket mutatnak, erkölcsi alapállást fogalmaznak meg, nyíltan és őszintén, ahogyan azt Szabó Lajos tanár úr Az igazság órája című versében írja: „Ledobálok a lelkemről minden maskarát, leplet hadd lásson, aki nagyon szeret, egészen meztelennek." Az 1960-as évekre felnőtt nemzedéknek megadatott, hogy megéljen egy rendszerváltást. Kihasználja annak jótékony hatását Ibrány fejlődésében. Várost avasson, járási székhely státuszával büszkélkedjen. Megérdemli, hiszen megdolgozott érte a segédmunkás és a városvezetés egyaránt. Az újkor azonban új problémákat és gondokat is megfogalmazott. A kötet szerzői igyekeztek ezek mellé is jeleket állítani. Az írások természetéből adódóan - hiszen veszélyekre figyelmeztetnek - az élet árnyoldalai, gondjai, bajai fogalmazódnak meg a kötetben. Komor a kép, olyan, mint a való világ, árnyalt és sokszínű. De helye van benne a bizakodásnak, a reménységnek is, hogy a riadt lélek megnyugodhasson végre. Berencsi Béla polgármester