Utolsó alkalom [antikvár]

Részlet a könyvből-: - Hordár, hordár! - Jövök, nagyságos uram! - Egy kicsit gyorsabban, az isten is megáldja! Félperc múlva indulunk! Vigyázzon arra a kalapdobozra..: Na végre! Az ablak mellett lévő két ülés fölé tegye a bőröndöket. Már mosolygott. Felnézett a fülke ablakára és látta Lujzikát, amint megmutatja a hordárnak, hová tegye a nagy disznóbőr-táskát és a lakk-bőröndöt. A zsebében kotorászott, hogy aprópénzt keressen, de apósa megelőzte. - Hagyd csak. fiam ... és jobb lesz, ha te is felszállsz, félperc múlva indultok. Koromnay János mégegyszer megszorította apósa kezét, azután fellépett a vonatra. Csakhamar ott állt Lujzika mellett az ablaknál. A fiatalasszony a kalapjával bajlódott, le akarta venni, mert a hatalmas strucctolltól nem tudott kihajolni az ablakon. Éppen, amikor elkészült, elnyújtott fütty hallatszott a vonat elejéről, a szerelvény megrándult, azután lassan megindult. - Ha megérkeztek Velencébe, sürgönyözzetek - mondta Veress Gáspár, miközben meggyorsította lépteit, hogy még egy ideig az ablak közelében maradhasson. - Sürgönyözni fogunk... - igérte Lujzika és érezte, hogy szeméből kibuggyan a könny. - Anyukát csókolom!