Utolsó könyv [antikvár]

Külsejében és modorában nem volt semmi bohémes. Úri fejével, férfias termetével, megfontolt és kissé zárkozott viselkedésével inkább egy felvidéki vármegye fiatal alispánjának nézhette volna az ember. Erős elméjű, tiszta szívű és minden körülmények között megbízható férfinak ismertük Zboray Aladárt. Ha dolgoztunk vagy tanácskoztunk, mindíg velűnk volt. A mulatozásainkon csak elvétve láttuk. Ha elvégezte a maga dolgát, sietve eltűnt és mi tudtuk, hogy a főváros utca-labirintusában van valahol egy meleg kis fészek, ahol két anyátlan gyermeke várja. Ő is a hegedősök felekezetéből való volt. Mert tudni való dolog, hogy a mai írók közül az újság tárcaírója ragaszkodik leghűségesebben az ősi lantoshagyományokhoz. A papirforumon, hol elvek, szenvedélyek és érdekek szónokolnak és harcolnak, hol ponyvára rakják a társadalom minden gazdagságát és egész koldusszegénységét, hol tanácsba gyülekszik minden hitvallás, előítélet és babona, a papirforumon van egy csendes zúg, ott szakadatlanul peng az igric hegedűje...