Utolsó levél haza [antikvár]

A több napja tartó dühöngéstől viharvertnek érezte magát, és az élete romjaiba kapaszkodott. Az egyre újabb támadások hatalmas erővel rontottak rá, lelkileg megsebezték és elakadt a lélegzete. Elviselte volna, ha pusztán szavakról, fájdalmas, pusztító szavakról lett volna szó, amelyek kegyetlenül aláássák az önérzetét, a szakmai jó hírét, a saját ítéletébe vetett bizalmát, a női identitását, de ennél többről volt szó. A biztonságérzetét veszélyeztették. Először járt tévéstúdióban, és az utolsó pillanatban hívták meg Jolyon Gunn éjszakai csevegő műsorába, mert a meghívott vendég megbetegedett. Valószínűleg a félelemtől. A nárcisztikus Jolyon nem a kedvességéről volt híres, de ez csak fokozta a nézettségét. - És most fogadják szeretettel Briony Wood történészt, aki a második világháborúról írt könyvet. Jól mondom, drága? - Igen, a címe Nők a hadseregben. Az ATS-ről, a női gyalogos kisegítő osztagról szól a háb - Hát ez óriási! - vágott közbe Jolyon. Nem vok képes túl hosszan koncentrálni. - Briony azért van itt, hogy arról az újdonságról beszéljen, miszerint most már nők is harcolnak majd a frontvonalban. Briony, tudom, hogy megoszlanak a vélemények, de komolyan, a háború a fiúknak való, nem? - Egyáltalán nem. Egészen az amazonokig visszamenőleg számos példát ismerünk a harcos nőkre. Gondoljon csak Jeanne d'Arcra vagy Boudicára. - Briony igyekezett, hogy ne legyen harsány, de a közönség soraiban sok férfi ült, és többen egyetértően bólogattak Jolyon szavaira, úgyhogy