Utolsó repülés [antikvár]

"A ​két gép teljes sebességgel vágtatott egymás felé. A nyílegyenes vágta végén minden attól függ, ki bírja tovább idegekkel. Aki kitér, az halott. Matt már le is adta a nyomjelző sorozatot, s közben megpillantotta ellenfele arcát. Egy néger! Ráadásul teli szájjal nevet! Ebben a pillanatban megrántotta a botkormányt, hogy elkerülje a menthetetlen összeütközést. Hajszálnyira húzott el az ellenséges gép kabinja felett, mely ebben a pillanatban adhatta volna le a halálos sorozatot. – Micsoda idegek!… Vagy tán őrült? – ez volt utolsó gondolata és behunyta szemét felkészülve az elkerülhetetlenre. – Miért nem tüzel? – eszmélt fel, s csodálkozva vette tudomásul, hogy él. Elképedve kereste ellenfelét. Megrökönyödve tapasztalta, hogy eltűnt. Határozottan emlékezett, hogy nem találta el, de aztán mégis lenézett. A Spitfiere orral zuhant a mélybe, hosszú sűrű fekete csíkot húzva maga után, s ugyanabban a pillanatban millió darabra hullt szét apró lángcsóvákat parittyázva a szélrózsa minden irányába. Hitetlenkedve vette tudomásul ötödik győzelmét."