Utolsó szombat [antikvár]

Ezerkilenszáznegyvennégy január tizennegyedikén a sötétség először egy vékony vonal mentén feslett fel az ég alján. Végső hatalmát csak hét óra huszonkilenc perckor veszítette el, amikor a Nap felbukott az ég súlyától összenyomott házak fölé, és csorogni kezdett belőle a vörösség. Péntek volt, Bódog napja. A várost kettészakító folyó Pozsony és Budapest között áradt, máshol apadt. A hidak még álltak, de a háborús helyzetre tekintettel a hatóságok légoltalmi elsötétítést írtak elő, ami általában este nyolckor kezdődött, és másnap hajnali négykor ért véget. Az előző este két baleset is történt a nyirkos levegőben erjedő Nagyatádi Szabó utcai ház közelében. A Ferenc József rakpart huszonegyes száma előtt egy tizennyolc éves gyerek, nevezett Horváth József fordult hógolyózás közben az arra haladó, szabályosan közlekedő nyolcvankilences jelzésű villamos alá, majd nem sokkal később, a Váci út százhuszonhárom előtt, Ladics István, negyvenhárom éves tanító lépett fel úgyszintén meglehetősen ügyetlenül a mozgásban lévő harmincötös villamos lépcsőjére, ahonnan aztán szinte egyenes tartással zuhant a pótkocsi kerekei alá. Tragikusnak rendelt sorsa beteljesedése előtt annyi ideje maradt, hogy rácsodálkozzon a fá- 7