Úton-útfélen [antikvár]

Fedlapja kopottas, megtört.
Egy igaz mesét tart a kezében az olvasó. Mese a szegény parasztlegényről, a hitről, az erőről és a szerencséről. Ez a mese igaz. Tanúja voltam. Ez a mese ritka. Tanúja vagyok. Ez az igaz mese a nem igaz mesék szabályai szerint ért véget. A szegény parasztlegény elnyerte fele királyságát. De valahol én is humorista vagyok. Engem a mese a vége után kezd érdekelni. Vajon meddig fogsz emlékezni, parasztlegény, a szegénységre? Megelégedsz-e a fele királysággal? Ehhez a második meséhez kívánok neked ugyanannyi hitet, erőt, szerencsét. (Farkasházy Tivadar)