Útvesztőben [antikvár]

Részlet a kötetből: HELL PÉTER ELSŐ DICSŐSÉGE Az asztalnál hárman ültek: Hell Péter és két tanítványa, Herczeg Jolánka és Herczeg Fülöpke. Hell Péter tizennégy éves volt, negyedik gimnazista; vékony, beesettmellű, sápadtarcú fiú. Herczeg Jolánka tizenkétéves, boglyas, szénfeketehajú, érett leány. Fülöpke, Hell Péter másik tanítványa, még első elemista; püffeteg, sárga arca lomhán imbolygott húsos nyakán. Ültek hárman az asztalnál, rákönyököltek a kék linóleumra és kávéztak. Omlós kalács volt uzsonnára, a magas findzsákban kávé, amelynek illata betöltötte a szobát. Hell Péter mohón mártogatta a kalácsot a kávéba; nem csoda, ma megint gyenge volt otthon az ebéd. Jolánka únottan szürcsölte uzsonnáját, közben egyik kezével dobolt az asztalon. A kisfiú beletemetkezett a findzsába s a levegőt bámulta, mint valami tündéri csodát. Lassan esteledett. A bérkaszárnya udvaráról, amelyre a gyerekszoba nyílt, alkonyi sötét szivárgott. A Fräulein meggyújtotta a villanyt, - alsó, mondta s felkattantotta a kapcsolót - s átment a hálószobába ágyazni; ma fürdő lesz, korán kell végezni. Persze nem Hell Péteréknél lesz fürdő, náluk nincs fürdőszoba s meleg, illatos fürdő után puha derékaljú ágy, amelybe esténként jókor le lehet feküdni s boldogan aludni reggelig. Szóval, - szólt a kisasszony, mielőtt bement a hálóba ágyazni - ma gyorsan fejezzétek be a leckét, nem kell sokat skálázni also.