Üvegfedő [antikvár]

A műveltebb olvasó, értve ezen az olyant, aki évente többször is irodalomelméleti értekezéseket olvas, bizonyára fontoskodásnak minősíti az itt következő figyelmeztetést. Ennek ellenére szükségesnek látjuk elöljáróban szóvá tenni: e regény ugyan első személyben íródott, ám ezt nem kell túlságosan szó szerint felfogni. Még annak a benyomásnak sem szabad kialakulni, hogy a szerző, amikor saját magáról beszélteti hősét, előadásmódja által jellemezni is akarja. Nem. Az a személy, Buttkai András, aki ezt a történetet közli velünk, tulajdonképpen nem meséli ezt el élőszóval vagy írásban senkinek. A regény olyan dolgokról szól, melyek sok lelkiismeret-furdalással járnak, mégsem szabad abba a helyzetbe képzelnünk magunkat, mintha egy vallomás fültanúi vagy naplóféle, lelkiismeretkönnyítő emlékirat olvasói volnánk. Ismétlem: a regényhős mindezt senkinek sem mondja", és közlései nincsenek alárendelve az eseményekkel járó érzelmi állapotoknak vagy a hős fogalmazási készségének. Ha így lenne, néha akadozóbb, máshol szenvedélyesebb, száguldóbb elbeszélőmodor tűnne valószerűbbnek.Valósághű ábrázolásban (márpedig végső fokon erre törekszünk) sok minden elképzelhetetlen így; ki volna képes arra, illetve ki tartaná szükségesnek azt, hogy legmeghittebb hangulatairól, benyomásairól is egyenletesen, tárgyilagosan beszámoljon társalgás közben?