Vadvíz [antikvár]

Részlet a könyvből: "Az öregasszony már hetek óta kínlódott. Nappal, amikor visítottak a gyerekek, rikácsoltak a nők és káromkodtak a férfiak, valahogy senkisem vette észre őt. Senkinek sem volt terhére és mindig akadt valaki, aki néha-néha csupa unalomból is segített neki. Az öreg Vida Mihály sziszegve és káromkodva fel is ültette, hogy ne vizeljen túl sokat a szalmára. A lánya megigazította az anyja fejealját. Féltucatnyi kisebb-nagyobb gyerek részben játékból, részben azért, hogy utánozza a felnőtteket, el-elbabrálgatott körülötte. Még a szomszédból átjáró Kormos Imre is - aki tizenhárom esztendős suhanc létére a felnőttek beszédébe is bele szólhatott - odaült a nagymamához, hogy legyeket hesegessen az öregasszony fakó arcáról. Senkisem törődött vele és mégis mindenki gondozta. Most éjjel volt és a kunyhó belsejében hullámzó hortyogásba a lihegés remegésébe szinte dallamosan hullott a lassan, erőtlenül szétnyiló ajakról a jajgatás: - Jaj, jaj, meg... meghalok..."