Vágy [antikvár]

Titokzatos könyvet tart kezében az olvasó. Nem csak azért, mert a könyv szerzője egészen mást kínál nekünk, mint amire számítottunk volna. Nem csak azért, mert a vágy örökké megfejthetetlen, mégis örökké újabb és újabb felfedezésekre sarkalló témája az életnek és az irodalomnak. Nem csak azért, mert ilyen kíméletlen, néha brutális őszinteséggel, közönségességgel, szókimondással, ugyanakkor iróniával és fájdalommal ritkán nyúlnak a testi vágy, az erotika témájához. Nem csak azért, mert az író különleges és többféle úton-módon sodorja a szerelmi szálakat, egészen addig, amíg azok végül (magyar és francia) térben és (15 évnyi) időben össze nem érnek. Nem csak azért, mert a feleségről, a szeretőről és a férfiról szóló külön történeteket egy negyedik vonulatban - egypercesekkel - kommentálja. Nem csak azért, mert a szerelmi három- négy- és sokszöget a rendszerváltás fogja keretbe. Nem csak azért, mert a különböző helyzetből és szemszögből írt történetek elütő stílusa azonnal érzékelteti az olvasóval a házasság és a szeretői viszony egymástól annyira különböző, mégis egyforma bugyrainak feneketlenségét. És nem is csak azért, mert bár a könyv szerkezete első látásra bonyolult, a szöveg - vágyat keltve és magát kelletve - olvastatja magát. A Vágy modern magyar regény arról, hogyan küszködik, birkózik, küzd egymással férfi és nő. Nem bírnak egymással. Sírni és nevetni való egyszerre; reménytelen. Kész regény.