Vajda János válogatott művei [antikvár]

Részlet a könyvből: "I. A szabadságharc alatt Még nem volt 20 éves 1847-ben, mikor feltűnt a pesti Pilvax kávéházban. Apai engedelem és pénz nélkül, úgyszólván szökve jött fel Pestre. De ott élt Petőfi, s az irodalmi és politikai életben már ott morajlott a forradalom. Fiatalsága lángoló hitével vallotta a demokrácia eszméit. Ebben az időben kizárólag politikai verseket ír, s mindvégig ama plebejus balszárny eszméit hirdeti, amelynek egyik vezére Petőfi volt. Tele van lángoló tettvággyal: Szó és beszéd . . . Beszédek és szavak . . Erőtlen keblek jó fohászai . . . Hazafi száj és honvédő torok, Reformerek pókhálós szívei ... Ördög, pokol! . . . Meddig tart még ez így? Népem! - nevedről megfeledkezel? Nem pletykanyelv szerezte e hazát E honért nem beszélni - tenni kell! Rajong a köztársaságért, a világszabadságért, a független, szalad Magyarországért, s bízik benne, hogy a magyar szabadságharc győzelme kedvező fordulatot ad majd a többi nép ügyének is. Azzal a forró erkölcsi felháborodással, mely mindvégig uralkodó hangja marad, fordul a magyartalan arisztokraták, az egyház, a jezsuiták, a gazdagok, a haza mindenféle pusztítói ellen, az évszázadokon át elnyomott milliók nevében megtorlással fenyegeti a nép gőgös, szívtelen piócáit, s Franciaországot is megbélyegzi, mikor Ausztriával és a Vatikánnal szövetségben elfojtja az olasz szabadságmozgalmat. Szülei (ha apja a vaáli uradalom főerdészévé küzdötte is fel magát) jobbágy sorból emelkednek felfelé, s neki a feudális Magyarországon éreznie kell a cím- és vagyonnélküli ember minden megvetettségét. Hogyne akarná egész lelkével a demokráciát, amely az embereket tehetségük, a társadalomnak tett szolgálatuk szerint méri és határtalan lehetőségeket nyit az előtt, aki használni akar és tud a közösségnek! Mikor később visszaemlékszik a 48-as időkre, így jellemzi azokat: A mai ember előtt megfoghatatlannak látszhatik: a valódi tehetség, a lángész iránt valóságos rajongó tisztelet uralkodott a kedélyekben."